3529 Miskolc, Ifjúság u. 16-20. 

Tel: 46/360-125 - Fax: 46/562-239 

 OM: 203060 - info@szemere.sulinet.hu

Advent

Az advent szó a latin adventus szóból ered, aminek a jelentése: eljövetel, érkezés. A karácsonyt megelőző várakozás időszaka.
Korábbi időszakokban szokás volt az adventi időszakban böjtölni. Az adventi böjti idő alatt tiltották a zajos mulatságokat és az ünnepélyes házasságkötéseket. A böjtölés hagyománya a XX. század közepén tűnt el.

Adventi koszorú

Először a XIX. században készítettek adventi koszorút, amely egy felfüggesztett szekérkerék volt 23 gyertyával, amiből minden nap meggyújtottak egyet karácsonyig.
Ma már fenyőágból készítik a koszorút, amelyet négy gyertyával díszítenek. A gyertyák az advent négy hetét jelképezik. A gyertyákat vasárnaponként gyújtják meg. Minden gyertya egy-egy fogalmat szimbolizál: hit, remény, öröm, szeretet.

Mikulás- december 6.

Szent Miklós, a kis-ázsiai Myra püspökének nevéhez fűződik a Mikulás hagyománya. Szent Miklós 270 körül született és a hagyomány szerint 343. december 6-án halt meg.
Népszerű volt a görög és az ortodox egyházban segítőkészsége és irgalmassága révén. Különböző legendák kapcsolódnak a szent életéhez, amely szülővárosához a lükiai Patarban álló görög Apolló és Artemisz istenek kultuszából lett átvéve. A legenda szerint a püspök egy szegény embernek segített, aki hozomány hiányában nem tudta férjhez adni három lányát. Így a püspök az éj leple alatt egy-egy arannyal teli erszényt tett a szegény ember ablakába.
A XIX. században december 6-ai egyház ünnepe kapcsán terjedt el a Szent Miklós legenda a városokban, hogy az ablakokba kihelyezett kitisztított cipőkbe szaloncukrot, kisebb édességeket, piros csomagokat tesz a Mikulás.

Nem ismert, hogy Magyarországra, mikor érkezett az ajándékozó népszokás. A XVIII. század végén jelent meg egy tiltás, mivel eddig nem a ma ismert Mikulás járt házról házra, hanem egy félelmetes fekete arcú, láncot csörgető, rossz gyerekeket ijesztgető, a jó gyerekeket jutalmazó „Láncos Miklós”. A falvakban még a XX. század utolsó harmadában is élt ez a lánccsörgető hagyomány, amit végül kiszorított a ma ismert piros ruhás, ajándékot hozó, jóságos Mikulás.

 

Luca nap- december 13.

A Luca naphoz több népszokás is kötődik. A Gergely-naptár bevezetése előtt ez volt az év legrövidebb napja. Ezen a napon régen tilos volt fonni, sütni, mosni. Nem volt ajánlatos kölcsönadni sem, mert az elkért dolgok boszorkányok kezére kerülhettek.
A lányok ezen a napon 12 gombócot főztek. Mindegyikbe egy férfi nevét rejtették. Amelyik gombóc legelőször a víz felszínére jött, megmondta ki lesz a férjük.
Ezen a napon kezdték el faragni, úgy, hogy minden nap csak egyetlen műveletet szabadott rajta elvégezni, de karácsony szentestére készen kellett lennie. Az éjféli misére magukkal vitték, és ha ráálltak, meglátták a boszorkányokat.
Dívott a Luca- napi alakoskodás is. Ilyenkor fehér lepedőben, bekormozott arccal rémítgették a fiúk a lányokat. A kisfiúk lucázni jártak a házakhoz, szalmán térdepelve mondtak tréfás rigmusokat, jó kívánságokat a háziaktól pedig apró ajándékot, pár fillért.

 

 

Karácsony

Szent Karácsony Ünnepén Názáreti Jézus Krisztus (i.e.4 – i.sz. 30) születésére emlékezünk. Jézus a tanítások szerint Isten fia volt, aki emberré lett, hogy megmentse a világot, azaz a bűneiből megváltsa és megszabadítsa az egész emberiséget. Neve, vagyis a „Krisztus” szó a görög Chrisztosz főnévből származik, ami a héber Mosiah, azaz Messiás szó fordítása (óhéberről ógörögre). Jelentése: Fölkent. Ebből született a görög chrisztianosz, illetve a latin Christianus kifejezés, amelyek jelentése „Krisztus-követő”, „krisztusi”. Jézus a galileai Názáret városában élte gyermekkorát, bár születési helyszíne Betlehem városa volt. Betlehembe egy népszámlálási rendelet miatt kellett ellátogatnia a Dávid nemzettségébe tartozó családnak, és ezen út során született meg a kis Jézus. Mivel szállásuk nem volt, így egy egyszerű jászolba fektették az újszülöttet. Itt kereste fel őket a három napkeleti bölcs, akiket szokás három királyokként is emlegetni: Gáspár, Menyhért, Boldizsár. (Kilétüket ma is homály fedi, de a történészek azt valószínűsítik, hogy vagy perzsa, esetleg babiloni főpapok, vagy arab előkelőségek lehettek. Uralkodói mivoltuk kérdéses.) Jézus családja Názáret városában élte mindennapjait. Krisztus apja József ácsként dolgozott, anyját Máriának hívták.

A nagy jelentőséggel bíró téli ünnep minden nyelvben más és más nevet kapott.
A magyar Karácsony szó jelentése szláv eredetű, a szláv korcsun szóból ered, amely lépőt, átlépőt jelent. A szó jelentése utal az új esztendőbe való átlépésre.
Ugyanígy az angol Christmas Jézus Krisztus nevére utal. Ezzel szemben a német Weihnacht és a holland kertsmisse szent éjt jelent, tehát a szavak jelentése egyházi eredetű. A francia Noel, az olasz natale, a spanyol navidad, valamint a walesi nadoling a latin Natalis szóból erednek, melynek jelentése születés. A karácsony megnevezésére létezik még a skandináv Jul kifejezés. Nem lehet tudni pontosan mit jelenthetett, de nagy valószínűséggel a télnek azt a szakaszát, amelyet ma is a téli ünnep időszakának tekintünk.

 

Ma már el sem tudnánk képzelni a karácsonyestét karácsonyfa nélkül. Talán ez a legszebb és leglátványosabb ünnepi szokás.
A különböző ünnepek során a fák, örökzöld növények szerepe jelentős volt, minden népnél.
A magyar népi hagyományokban a karácsonyi életfa vagy termőág tekinthető a karácsonyfa elődjének. A karácsonyfa, bibliai eredetű magyarázat szerint ősi, családfa jelentéssel bír; eszerint ez a fa Jézus családfáját is jelenti. Kapcsolatba hozzák a bibliai tudás fájával is, hiszen karácsony napja az első emberpár: Ádám és Éva napjára esik.
A karácsonyfa-állítás német eredetű szokás, a 17. században terjedt el. A németek abban a hitben éltek, hogy a téli napforduló idején a gonosz szellemek, a halottak szellemei kiszabadulnak és szabadon csatangolnak a világban. A kísértetektől az emberek csak úgy menekülhetnek meg, ha az élet örökzöldje, a fa alá húzódnak.
A hagyomány szerint Luther Márton állított először karácsonyfát gyermekeinek. Ő azonban már Jézus születésének tiszteletére állította a fát és számtalan kis gyertyát gyújtott rajta. Az első történelmileg is megalapozott adat 1605-bõl származik. Egy strasbourgi polgár jegyzetei arról árulkodnak, hogy városában akkoriban terjedt el, hogy fenyőfákat állítanak. A fákat gyümölcsökkel, papírkivágásokkal, aranyláncokkal és édességekkel díszítették.
Magyarországon csak a múlt század második felében kezdett elterjedni ez a szokás a bécsi udvar ösztönzésére. Először csak a nemesi családoknál, később a módosabb polgároknál is. A parasztok körében csak ebben a században, sokaknál csak 1945 után honosodott meg a fenyőfa-állítás. Angliában ma sem szokás fenyőfát állítani, helyette fagyöngyből készült koszorút függesztenek a mennyezetre. Van ahol az a hiedelem él, hogy a karácsonyfát is az ajándékozó földöntúli lény hozza.

 

Karácsonyi népszokások

 

Kántálás

Kántálásnak nevezték a karácsonyi énekes, verses köszöntőt. Az elnevezés a köszöntő énekes jellegére utal, mivel énekkel köszöntötték a ház lakóit. Elsősorban a felnőttek jártak kántálni este, az éjféli óráig.

 

Betlehemezés

Jézus születésének történetét bemutató, ma is élő, egyházi eredetű népi játék. Szereplői általában pásztoroknak öltözve, házilag készített jászollal vagy betlehemi kistemplommal járnak házról házra. Szent énekekkel, tréfás párbeszédekkel elevenítik fel Jézus születésének eseményeit.

 

Pásztorjárás

A pásztorjárás szereplői karácsony este éjfélig járták a házakat. Kifordított bundát viseltek, tarisznyát tettek a vállukra, kezükben pásztorbotot tartottak. A kispásztor vitte a betlehemi jászolt. Énekeket adtak elő, majd a végén adományokat vártak a ház urától.

 

Ostyahordás

Karácsony böjtjén, vagy néhány nappal előtte, a kántortanító az iskolás gyerekekkel minden családnak megfelelő számú ostyát küldött. Az ostya a karácsonyi vacsora fontos része volt, amelyet több helyen mézzel, fokhagymával együtt ettek.

 

Pásztorok karácsonyi vesszőhordása

Karácsony előestéjén a pásztorok vesszőkkel jártak, amelyekből a gazdasszony a kötényével húzott ki néhány szálat azért, hogy az állatai a következő évben egészségesek legyenek. A vesszőért a pásztornak bort, cipót, esetleg pénzt is adtak. A gazdasszony a vesszővel megveregette a jószágokat, hogy egészségesek legyenek.

 

Regölés

István napjától, december 26-tól újévig jártak a regősök. A regölés lényegében természetvarázsló énekmondás, köszöntés - bőségvarázsló, párokat összeboronáló, adománygyűjtő szokás volt. Különféle énekeket adtak elő és jókívánságokat mondtak a ház lakóinak.

 

Borszentelés

December 27-én, Szent János napján szokás volt a bor megáldása. Ezen a napon minden család bort vitt a templomba, amelyet a pap megáldott. A szentelt bornak mágikus erőt tulajdonítottak. Beteg embert, állatot gyógyítottak vele, öntöttek belőle a boroshordókba, hogy ne romoljon el a bor.

 

Aprószentek napja (december 28.)

A Heródes parancsára tömegesen kivégzett betlehemi kisdedek emlékünnepe. Aprószent minden fiúcsecsemő, akit Heródes király a gyermek Krisztus keresésekor megöletett. Az Aprószentek-napi vesszőzés, az újesztendei szerencsekívánás különös fajtája. A gyanútlan gyermeket a szomszédba küldték, ahol megvesszőzték, hogy egészséges maradjon.

(Szilágyi Domokos: Karácsony)

 

Juhász-Nagyné Takács Mária ,  Tóth Péterné - könyvtár

 

ELÉRHETŐSÉGEK

OM: 203060

Miskolci Szakképzési Centrum
Szemere Bertalan Szakgimnáziuma,
Szakközépiskolája és Kollégiuma

Címünk: 3529 Miskolc, Ifjúság utca 16-20.

Központi számunk: 46/360-125

Titkárság: 46/365-912

Fax: 46/562-239

E-mail: info@szemere.sulinet.hu

 

 

Design by: www.diablodesign.eu