3529 Miskolc, Ifjúság u. 16-20. 

Tel: 46/360-125 - Fax: 46/562-239 

 OM: 203060 - info@szemere.sulinet.hu

2019. június 27., csütörtök 08:36

Fotók Borsodtól a Hargitáig - Határtalanul - Úti beszámoló Kiemelt

Írta: Zelei Erika
Értékelés:
(0 szavazat)

Az előző tanévünk erdélyi fotós túrája szenzációsan sikerült. Hazajöttünk, telve emlékekkel, kalandokkal. Igen ám, de azóta múltak a hónapok, az élmények intenzitása egyre csak fakult, viszont a vágy, hogy újra menjünk Erdélyországba, határozottan erősödött. Hisz’ annyi mindent nem láttunk még!

No, gondoltuk kérj, s megadatik! Így hát kértünk is. Azaz pályáztunk.
S megadatott, azaz elnyertük a pályázati támogatást.

 

Így esett, hogy 2019. március 26-án újra felkerekedtünk, Csengersima felől átléptük a határt, s megérkeztünk újra Erdélyországba.

 

Szatmárnémetiben megnéztük a belvárost, a Láncos templomot, a Püspöki Székesegyházat, a Tűzoltótornyot, Városházát, az új központot.

Délután „visszautaztunk az időben”, vagy legalábbis ilyesmi érzés fogott el bennünket,  Nagybánya belvárosát járva. Mint ahol ötven éve megrekedt az idő. Döbbenetes szocio témák tömkelege vett minket körül. Ezt a nyomasztó élményt azért sikerült feloldani a művésztelep és a falumúzeum meglátogatásával.

 

Késő délutánra értünk Koltóra, ahol fotózkodtunk a Teleki-kastélynál, Petőfi somfájánál a hegyekre nézve megértettük, miért is volt a költő számára oly termékeny az itt töltött időszak. Este a vendéglátóink - a lelküket is kitéve értünk – isteni vacsorával kényeztettek minket.

Ennek levezetéseként az éj leple alatt néhány elszánt fotós diákunkkal kimerészkedtünk a falu szélére, ki a pusztába tejútfotózásra. Kattogtak a gépek, esett a hőmérséklet, míg már fájt az ujjunk az exponálógombon, de kitartottunk.

A hajnal a strapabíróbbakat a panziónk magasteraszán köszöntötte. Gyönyörű volt, ahogyan a Máramarosi havasok felett felkelt a Nap.

 

 


Másnap utunk Marosvásárhelyre vitt minket. A Kultúrpalota, a Bolyai tér és emlékmúzeum, a Teleki téka, és a vár mögötti szecessziós villák megtekintése következett.

Délután bejártuk Szovátát, körbefotóztuk a Medve-tavat.

Estére megérkezünk Székelyudvarhelyre, a vendéglátó partneriskolához.

 

 

Harmadnap reggelén ellátogatunk a partneriskolába, ahol régi ismerőseink nagy örömmel fogadtak minket. Egy kis beszélgetés mellett rendeztünk egy közös kiállítást a székelyudvarhelyi diákokkal.

 

Kaptunk némi eligazítást az aznapra tervezett túránkkal kapcsolatban,
s Madarasi Hargita- csúcs meghódítását – a nagy hó miatt – áthelyeztük egy később megvalósítandó bakancslistára. Helyette a helyi székelyek medvével kapcsolatos intelmeivel felvértezve nekiveselkedtünk a hargitafürdői Kossuth-sziklának. A székelyudvarhelyi tavaszból gyorsan megérkeztünk a télbe. Először völgybe szálltunk, majd bércre hágtunk a hargitai  fenyőrengetegben. S miután láttunk néhány medvenyomot a hóban, én pedagógusként most először mondtam tanulóknak, hogy hangoskodjanak bártan. Nos ennek ellenére, vagy éppen ezért, medvét hál’ Istennek nem láttunk, helyette viszont a hegytetőről elénk tárult az egész Csíki-medence. Leírhatatlanul szép volt! Még szerencse, hogy a fotósok lévén másként is el tudjuk ezt mesélni, mint szavakkal.

 

 

A negyedik napunk délelőttje Csíkszeredán és Csíksomlyón telt. A Csíksomlyói Kegytemplomban ki-ki szíve joga szerint elmondhatott egy imát a Napba öltözött asszony előtt. Eztán elzarándokoltunk a Hármashalom oltárhoz.

Innen lelkileg feltöltődve Gyimesbükk felé vettük az irányt. Eljutottunk a „világvégére...a magyar világvégére”, Magyarország legkeletibb határára. Az őrház mellett felkapaszkodtunk a Rákóczi-vár romjaira, majd a Hit Kapujánál tartottunk egy kis megemlékezést. A szállásra visszaúton meg-meg kellett állni, mivel olyan gyönyörűség vett minket körbe, hogy a fényképezőgépeink szinte maguktól kikéredzkedtek a buszból, mi meg követtük őket. Amikor már azt hittük ennél szebb már nem lehet a táj, mindig sikerült még lejjebb és lejjebb esnie az állunknak.

 

 

Ötödik napunk reggelén elbúcsúztunk vendéglátóinktól, s elindultunk hazafelé. Út közben megálltunk Parajdon a sóbányánál, a Tordai-hasadéknál, Kolozsvárott, a Királyhágónál, majd Debrecen érintésével a késő esti órákban hazaértünk Miskolcra, fáradtan, de telve élményekkel, kalandokkal, telifotózott memóriakártyákkal.

 

...és még mindig nem láttunk mindent, muszáj lesz hát egy másik erdélyi út által csillapítani ezt a törekvésünket.

 

Képeinkből egy válogatás megtekinthető az alábbi linken keresztül:

https://m.youtube.com/watch?v=HlEBuXeBkic

Megjelent: 71 alkalommal Utoljára frissítve: 2019. június 27., csütörtök 08:47

Új hozzászólás

Kérjük töltsön ki minden kötelező mezőt, amit csillag (*) jelöl. A HTML használata nem engedélyezett.

ELÉRHETŐSÉGEK

OM: 203060

Miskolci Szakképzési Centrum
Szemere Bertalan Szakgimnáziuma,
Szakközépiskolája és Kollégiuma

Címünk: 3529 Miskolc, Ifjúság utca 16-20.

Központi számunk: 46/360-125

Titkárság: 46/365-912

Fax: 46/562-239

E-mail: info@szemere.sulinet.hu

 

 

Design by: www.diablodesign.eu