3529 Miskolc, Ifjúság u. 16-20. 

Tel: 46/360-125 - Fax: 46/562-239 

 OM: 203060 - info@szemere.sulinet.hu

2017. november 15., szerda 19:54

Erasmus+ Bécs, 2017. szeptember - Kardos Vivien 1/13. D osztályos kozmetikus tanuló élménybeszámolója Kiemelt

Írta:
Értékelés:
(0 szavazat)

Erasmus+ Bécs, 2017. szeptember 24.-október 14.

Kardos Vivien 1/13. D osztályos kozmetikus tanuló élménybeszámolója

Sosem gondoltam volna, hogy három hétre kijuthatok Bécsbe szakmai gyakorlatra az Erasmus+ Program keretében, fodrász és kozmetikus osztálytársaimmal és esti tagozatos fodrász tanulókkal együtt. Az indulás napján talán a fejünkben forgó kérdések hasonlóak voltak. Nem fogok eltévedni? A szalonban szívesen fogadnak majd? Vajon bírni fogom ilyen távol mindenkitől? Egyáltalán jó lesz? Ezek mind olyan kérdések voltak, amik egyhamar válaszra leltek.

Mindannyian némi félelemmel, reménnyel, kíváncsisággal vágtunk neki ennek az útnak.

Ahogy egyre jobban távolodtunk Miskolctól, tudatosult mindenkiben, hogy bizony „ez már élesben megy”. Amikor átléptük a határt, egymásra néztünk és tudtuk „már nincs visszaút”.

A szállásra érkezve első dolgunk az volt, hogy a szobánkat otthonosabbá tegyük. Ami elsőként furcsa volt, hogy az emberek nem magyarul beszéltek, de így legalább hangosan kimondhattuk azt, amit máskor csak suttogni mertünk. Mindenben van valami jó, ugye? Első nap, a részletes tájékoztatás után az Austraining helyi irodavezetője, a mindig mosolygós Takács Péter és két kollégája kísértek minket a szalonokba. Metrózás és villamosozás közben elámultam, hogy milyen különleges ez a város. Sehol egy romos épület, sehol szemét vagy kosz, csak szépséges régi és modern épületek váltakoztak mindenhol. Csodálkoztam, hogy miért féltem a közlekedéstől ennyire, hisz roppant egyszerű volt. Még esélyem sem volt, hogy eltévedjek: mindent érthetően jelöltek a térképek.

A szalonba érkezve a tutorom (mesterem) nagyon kedvesen fogadott engem és kísérő tanáromat. Megmutatta a helyet, ami maga volt a tökély: hangulatos, elegáns, modern és rendezett. Minden ott dolgozónak külön kis szobája volt, hiszen náluk nagyon fontos a vendéggel való meghitt magánszféra kialakítása és a teljes nyugalom. A fekete és bordó szín dominált a munkaruhájukon, ami rendkívül elegáns volt. Miután átbeszéltük a dolgokat és bemutatott mindenkinek, a szárnyai alá vett: figyelhettem, hogyan dolgozik, hogyan készül egy pedikűr, egy melegítő arcmaszk stb. Minden nap valami újdonsággal telt, mert Ausztriában még egy arcmasszázs is más, mint nálunk. Olyan gépekkel dolgoznak, amit itthon nem láthatunk. Különösen a száj- és szemtetoválást volt szakmailag érdekes és hasznos megtapasztalni. Egy-két nap elteltével én mutathattam meg, hogy Magyarországon milyen a masszázs. Büszke voltam, mert megdicsértek és miután látták rajtam az igyekezetet, elkezdtek oktatni: karmasszázst, lábmasszázst, az arcmasszázs eddig még számomra ismeretlen fogásait. A gyakorlást követően már vendégeken is dolgozhattam.

Esténként a szálláson vagy a közös vacsoránál – amit mindig kíváncsian vártunk, és reméltük, hogy a kedvenc portásunk, Kris hoz – osztottuk meg egymással aznapi élményeinket. A fodrászok is sok mindenről meséltek: pl. a precíz munkafolyamatokról, a hajmosás wellnessként való értelmezéséről, a természetesség megőrzéséről a frizurák végső kialakításánál. Elsajátították, hogy a termékek a fejnek és a hajnak „élő táplálékai” és a hajfestés technikáit is sikerült ellesniük. Ausztriában rendkívül fontos a vendéggel való bánásmód: megérkezéskor kávéval, apró süteménnyel fogadják őket, valamint könyörtelenek a higiénia terén.

Bár mindig izgatottan vártuk a következő munkanapot, azért már örültünk egy kis hétvégi pihenésnek. Az első hétvégén „kiruccantunk” egy kis városnézésre a rendkívül barátságos „Mexikói Victor” idegenvezetésével. Egész idő alatt nagyon türelmes volt, még akkor is, amikor mi nem őt figyeltük, hanem inkább szelfizgettünk. Több mindent láthattunk a városból: mindenhol fiákerek és történelmi épületek. Legjobban a Stephansdom tetszett, ahol épp misét tartottak angol nyelven a külföldieknek. Amint a városnézés véget ért, mi a Práter felé vettük az irányt. Ez egy fantasztikus vidámpark a ma létező legmodernebb berendezésekkel. Elsőre sikerült felülnünk egy olyan szerkezetre, amiről úgy szálltunk le, hogy remegett kezünk-lábunk és persze megfogadtuk, hogy soha többé nem adunk ki egy centet sem egy ehhez hasonlóért! Persze távozás előtt még kipróbáltuk a 117 méter magas körhintát. J Fantasztikus látvány volt Bécs városa ekkora magasságból! Egy biztos, ez volt a legemlékezetesebb nap mindannyiunk számára.

Második hétvégén Schönbrunnba látogattunk, ahol felfoghatatlan élmény volt Ferenc József és Erzsébet királyné korának bútorait, öltözékeit, festményeit és fennmaradt értékeit látni. Sok érdekességet hallhattunk életükről, szokásaikról. Amikor a nyári palota kertjébe kisétáltunk, mesébe illő látvány fogadott minket. Nem hiába készítettünk sok-sok fényképet. Ahogy felértünk a Gloriette-hez és beláttuk a várost, akkor éreztük igazán, hogy haza sem akarunk menni!

Az utolsó nap a munkahelyen szinte mindenkinek könnyes búcsúval telt. Azzal a reménnyel váltunk el, hogy még találkozunk, tartjuk a kapcsolatot. Többen ajándékot kaptak: volt, aki hajnyírót, fodrásztáskát, ecsetkészletet. Én egy smink-készlettel lettem gazdagabb.

A csoport eddig egymás számára esetleg ismeretlen tagjai végül közeli ismerősként, barátként váltak el egymástól. A három hét alatt szinte családias légkör alakult ki közöttünk.

Rengeteg élménnyel, tudással és önbizalommal tértünk haza, mert igenis helytálltunk egy ismeretlen környezetben.

Megjelent: 86 alkalommal

Új hozzászólás

Kérjük töltsön ki minden kötelező mezőt, amit csillag (*) jelöl. A HTML használata nem engedélyezett.

ELÉRHETŐSÉGEK

OM: 203060

Miskolci Szakképzési Centrum
Szemere Bertalan Szakgimnáziuma,
Szakközépiskolája és Kollégiuma

Címünk: 3529 Miskolc, Ifjúság utca 16-20.

Központi számunk: 46/360-125

Titkárság: 46/365-912

Fax: 46/562-239

E-mail: info@szemere.sulinet.hu

 

 

Design by: www.diablodesign.eu